Sir Derek George Jacobi CBE (born 22 October 1938) is an English actor. Jacobi is known for his work at the Royal National Theatre and for his film and television roles. He has received numerous accolades including a BAFTA Award, two Olivier Awards, two Primetime Emmy Awards, two Screen Actors Guild Awards, and a Tony Award. He was given a knighthood for his services to theatre by Queen Elizabeth II in 1994.

Description above from the Wikipedia article Derek Jacobi, licensed under CC-BY-SA, full list of contributors on Wikipedia

Sir Derek George Jacobi, CBE, (* 22. Oktober 1938 in Leytonstone, London, England) ist ein britischer Schauspieler.

Jacobi studierte einige Zeit an der Universität Cambridge, bevor er seine Leidenschaft für die Schauspielerei entdeckte. Laurence Olivier war von seinen Fähigkeiten beeindruckt und besetzte ihn als Cassio in seiner 1965er-Verfilmung von Shakespeares Othello. Der wirkliche Durchbruch gelang ihm jedoch erst 1976 mit I, Claudius (deutscher Titel: Ich, Claudius, Kaiser und Gott), einer vielbeachteten Fernsehverfilmung.

Er wurde 1994 einem breiten Fernsehpublikum bekannt durch die Rolle des „Bruder Cadfael“ in den Verfilmungen der historischen Krimis von Ellis Peters. In Ridley Scotts Gladiator (2000) verkörperte er den Senator Gracchus. Nach einem Emmy als Nebendarsteller 1989 spielte Jacobi in seiner ersten Gastrolle im amerikanischen Fernsehen 2001 in einer Episode der Fernsehserie Frasier den schlechtesten Shakespeare-Darsteller der Welt. Das brachte ihm prompt eine weitere Emmy-Auszeichnung ein. Anfang 2006 war Jacobi in Len Wisemans Underworld: Evolution als Alexander Corvinus, der Urvater aller Vampire und Werwölfe, zu sehen.

Quelle: Wikipedia

Derek Jacobi nació en el seno de una familia de ascendencia alemana. Sus padres se dedicaron al comercio, poseyendo una tienda de dulces y un estanco.

Actuó en Birmingham hasta que Sir Laurence Olivier, tras asistir a la representación de Enrique VIII, le ofreció la oportunidad de ser uno de los ocho miembros fundadores del nuevo Royal National Theatre, en Londres. De esta época data su primera actuación en cine con Otelo (1965).

Tras ocho años en el National Theatre don de compartió escenario, entre otros, con Joan Plowright en Saint Joan y Maggie Smith en Black Comedy y Hay Fever, Jacobi empezó a tomar parte en diversas producciones, incluyendo algunas de la televisión. Así, en 1972 protagonizó la miniserie Man of Straw, de la BBC, dirigida por Herbert Wise, quien también le seleccionó para el papel principal en la galardonada miniserie histórica, que lo haría conocido mundialmente Yo, Claudio en 1976 . Igualmente actuó en las producciones de la BBC sobre Shakespeare, en los papeles principales de Ricardo II y Hamlet.

En cuanto a sus actuaciones teatrales, es de destacar su triunfante retorno al Birmingham Repertory Theatre con Edipo Rey. Gran parte de sus giras teatrales las realizó con la Prospect Theatre Company, en la cual desempeñó papeles muy diversos, como los de Ivanov, Pericles, Prince of Tyre y de nuevo Hamlet.

En 1980 debutó en Broadway con The Suicide y posteriormente se incorporó a la Royal Shakespeare Company, donde permaneció entre 1982 y 1985, alternando cuatro papeles de repertorio al mismo tiempo: Benedick en Mucho ruido y pocas nueces, Próspero en La tempestad, Peer Gynt y Cyrano de Bergerac, lo que constituyó un hecho sin precedentes.

En 1986 hizo su debut comercial en el West End, con la obra biográfica de Alan Turing Breaking the Code, y más tarde actuó en Ricardo II y Ricardo III. Siguió interviniendo en obras para la televisión y el cine, tales como Inside the Third Reich (como Hitler), Little Dorrit y Enrique V.

En los 90 continuó en las tablas con Kean, Becket y Macbeth, producciones de la Royal Shakespeare Company.

En 1995 y 1996, como hiciera en su momento sir Laurence Olivier, fue director artístico de los Chichester Festival Theatres durante dos temporadas triunfales, y también trabajó allí como actor (Tío Vania). Rodó, igualmente, trece episodios de Cadfael y una versión televisiva de Breaking the Code.

En el cine, son dignas de mención sus actuaciones en Morir todavía, Hamlet, Love is the Devil (película biográfica sobre el pintor Francis Bacon), Gladiator, Underworld: Evolution, El discurso del rey o My Week with Marilyn.

En 1994 fue nombrado Sir por la Monarquía Británica. Unos años antes, en 1989, fue nombrado Caballero de 1 ª Clase por la Orden de Dannebrog (Dinamarca).

En cuanto a su vida personal, Jacobi es abiertamente homosexual. Su pareja durante décadas ha sido Richard Clifford, con el que afianzó su relación en 2006. Ambos viven al norte de Londres.

德里克·乔治·雅各比爵士（生于1938年10月22日）是一位英国演员。雅各比以其在皇家国家剧院的工作以及他的电影和电视角色而闻名。他获得了无数荣誉，包括英国电影学院奖、两项奥利弗奖、两项黄金时段艾美奖、两项美国演员工会奖和一项托尼奖。1994年，英国女王伊丽莎白二世授予他爵士头衔，以表彰他对戏剧的贡献。

Derek George Jacobi 1938. október 22.-én látta meg a napvilágot a londoni Leytonstone-ban. Egyszerű középosztálybeli családban nőtt fel és végig boldog gyerekkora volt annak ellenére, hogy akkoriban javában dúlt a második világháború. A helyi megyei középiskolába járt. Akkor lett tagja a Leyton futball csapatnak, illetve az iskolai színjátszó körnek is. Tizennyolc éves korában már ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemre.

Ezen a méltán híres egyetemen olyan világhírű színészek végeztek, mint Trevor Nunn és Ian McKellen (Gyűrűk ura trilógia). Jacobi már fiatalon megcsillogtatta tehetségét így lehetősége nyílt olyan világhírű karaktereket alakítani, mint II. Edward és Hamlet. A fiatal Jacobi tehetségét elsőként Laurence Oliver fedezte fel. Oliver felkérésére hazatért szülőhazájába, ahol a Nemzeti Színház tagja lett.

1994-ben Londonban kiemelkedő színházi életpályájáért lovaggá ütötték. Továbbá később még a dán lovagrenddel is kitüntették. A színész szülővárosában London északi részén él Viktoriánus kori házában. Párkapcsolatairól, privát életéről 2006-ig szinte semmit sem lehetett tudni. Még ebben az évben felvállalta másságát, ezáltal törvényesen összeházasodhatott Richard Clifford színésszel.

1965-ben került bemutatásra első filmszerepe az Othello. Ebben az időben még a színházi szerepléseket részesítette előnyben a filmezés helyett. Ezért érthető is talán, hogy következő filmjére, A három nővér (1970) című brit filmdrámára 5 évet kellett várnunk. 1973-ban egy méltán híres filmben A Sakál napja című angol-francia krimiben kapott egy kisebb epizódszerepet.

Ettől kezdve egyre gyakrabban vállalt filmes szerepléseket viszont a színházat sem hagyta el és egyre jobban kivívta az elismerést a színpadon. A televíziót 1976-ban hódította meg, amikor az Én, Claudius tv-sorozatában a dadogós, rángatózó császárt alakította. Eme alakításával úgy megalapozta a hírnevét, hogy 1977-ben BAFTA-díjjal jutalmazták.

A következő években olyan filmekben szerepelt, mint a Hamlet(1980) és a A Harmadik Birodalom belülről (1982). 1982-ben Anthony Hopkins oldalán szerepel a Notre Dame-i toronyőr tévés változatában. 1988-ban újra Hopkins-szal szerepelnek együtt, A Tizedik című amerikai televíziós filmben. Ezért a munkájáért a legjobb férfi mellékszereplő Emmy-díjjal jutalmazták meg.

2000-ben a világhírű Gladiátor című filmben Gracchus karakterét alakítja olyan színészek oldalán, mint Russell Crowe, Connie Nielsen, és Joaquin Phoenix. 2010-ben A király beszéde című alkotásban Cosmo Lang canterbury érsek szerepét játszotta el.